Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le önként vállalt bilincseidet. A műremek, a csoda, a márványtömbnek a foglya, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek a nemes, szép vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, amiktől megszabadulva önmagad lennél, teljes és igaz?
Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő, hajkurászó vágyról kellene lemondanod, hogy elérd a nyugalmat adó, szent egyszerűséget?